Föld Napja 2020

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy bolygó. A legtöbb ember úgy élt ezen a planétán, mintha legalább 2-3 ilyen bolygójuk lenne. Csak a pénz és a hatalom érdekelte őket, mások meg a népszerűséget hajszolták. A legtöbb fiatal valami bankár, guru vagy celeb akart lenni, de legalábbis a leggazdagabb, leggyorsabb, esetleg a legfittebb. Mindegy, hogy valami üres dologban, de az első! És persze mindenki TÖBBET akart. Akármiből is, de többet.
Az igazság kedvéért hozzá kell tennünk, hogy néhányan azért nem voltak ennyire saját egójuk rabjai. Ők foglalkoztak másokkal is. Gyerekekkel, rózsákkal, rókákkal. Ők MEGELÉGEDTEK egy rózsával, egypár gyerekkel, vagy akár egyetlen rókával, nem akartak többet.Ám a legtöbb embert nem érdekelte más, mint a menő autók, klassz ruhák, amerikai filmek. És a király piák, kaják. Páran Keleten még azt is gondolták, frankó buli VAD CUCCOKAT megenni. Vad cuccnak számított például a denevér. Vadállatokat, esetleg félig élve megenni kihívás-féle volt, amolyan #challenge! Egyes keleti menők meg fura állatokhoz akartak hasonlítani, de ették őket kínai gyógymódként is. Tobzoskát, kígyót, denevért és más fura szerzeteket. Mérhetetlenül sokan pedig annyira szegények voltak Délen és Keleten, hogy nem volt más választásuk, mint megenni ezeket a vad cuccokat. Közben a vadállatoknak, s velük más még vadabb cuccoknak nem nagyon maradt élőhelyük, mert Keleten és Nyugaton, Északon és Délen egyre nagyobb városokat építettek az erdők helyén. A vad cuccok tehát közelebb kerültek az emberekhez…

Hirtelen előugrott egy vírus az egyik vadcucc-evő asztalára. Ez egy városban történt. Egy jó nagy városban. S ez a NAGYVÁROS elég király hely volt – legalábbis az addig vadon élő vírus így gondolta: „Álljon meg a menet, nem is olyan rossz városi patkánynak lenni!” – mondta a rokonságnak. S elindult más nagyvárosok felé. Elkezdett szaporodni, már ahogy a vírusok szoktak, ha jól érzik magukat.
Az emberek MEGIJEDTEK. Aztán bepánikoltak.

Néhányan meghaltak, mások nagyon megbete-gedtek. A többiek megrohanták a boltokat, s felvásárolták az összes gumikesztyűt, WC papírt, búzadarát. A politikusok tovább számolgatták a szavazataikat, majd ők is megijedtek. Ezért ők is elkezdték az embereket tovább ijesztegetni. Ettől az emberek még jobban megijedtek, így a közvéleménykutatások megerősítették a politiku-sokat: jó úton járnak! A pániktölcsér hónapokig egyre mélyült. A vírus igencsak élvezte, ő lett az első számú celeb! Nézte a vírusügyi híradókat, beköltözött a külön neki sebtiben felhúzott kórházakba, lubickolt a vírusmentő gazdasági csomagokban vagy vírusgazdasági mentő-csomagokban? Ezt senki sem tudta. „Egy megavárossá kéne tenni ezt a bolygót!” – gondolta.

Az emberek azt tanácsolták maguknak, mindenképpen maradjanak otthon. Meg hogy húzzanak a szájukra-kezükre ezt-azt. Bezárták a parkokat és az erdőket. A legtöbb ember nem tudott munkába menni. Így  kevesebb munka lett. A legtöbb tanuló nem tudott iskolába menni. Így kevesebb iskola és egyetem lett. A turisták már nem utaztak sehova. Ezért aztán kevesebb szálloda és repülőgép lett. Mindenkinek kicsit KEVESEBB jutott. Kevesebb mászkálás, kevesebb szállítgatás, kevesebb cucc. De közben kevesebb szennyezés is! 

Egyszer csak páran észrevették, hogy a kevesebb valójában néha TÖBB. Több idő, több igazi kapcsolat, TÖBB VALÓDI ÉLET. Ez persze minőségi, s nem mennyiségi több volt. A városokba visszamerészkedtek a mókusok, vaddisznók, delfinek. Senki nem ette meg őket. A vírus mérges lett. Néhányan elkezdték rebesgetni, hogy a vírus ugyan borzalmas, de talán mégsem olyan borzalmas, ha egy kicsit felülről nézzük. „Persze jobb lett volna vírus nélkül, de talán épp a vírus kellett, hogy megtanítson, hogyan ne viselkedjünk magunk is vírusként…” Mások határozottan állították, hogy ez hülyeség: „Az emberek mindenképpen gonoszak és túl is népesedtek, a helyzet reménytelen. Túl késő van, már mindenképpen megöljük Föld anyát, s mi is elpusztulunk. Amúgy meg is érdemeljük, legalábbis ti többiek. Mindenesetre élvezzétek az életet, amíg lehet!”
„Dehogyis!”, mondták mások: „Inkább minden évben kellene 1-2 hónap karantén, persze vírus nélkül. Globalizált karantén, hogy jobban menjen a Lokalizáció.” Ők MEG AKARTÁK HAGYNI az erőforrások és lehetőségek egy részét másoknak. Más nemzedékeknek, más fajoknak és persze a szegényeknek. „Egy nagy fittyfenét!” mondták az ELVEVŐK. „Elvesszük, ami van, mások meg majd elveszik, amit tudnak. Ha semmit sem tudnak, bocsi, az már az ő hibájuk. Ez mindig is így volt. Evolúció, meg verseny, ilyesmi…” Vissza akarták állítani a jó öreg Globalizációt. A szabad kereskedelmet, a GATT-ot, a gazdasági növekedést meg a többi ilyen cuccot.

Melyik csapat fog győzni, ha a vírusidőnek vége lesz? Az Elvevők vagy a Meghagyók? De ami fontosabb, te melyik csapatban szeretnél játszani? Nem gondolod, hogy egyedülálló esélyt kaptunk egy HUMÁNUSABB ÉS FENNTARTHATÓBB VILÁGGAZDASÁGI REND újjáépítésére? Tudsz ezért valamit tenni?
Ha a koronavírus-válság már eltűnt volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Tóth Gergely / KÖVET Egyesület