Fotó: Samuel Quek on Unsplash
szerzők: Gáspár, J.; Köves, A.; Hirvilammi, T., Hideg, É.; Ding, J.; Márton, A.; Szathmári, A.; Kiss, G.; Csuport, Zs.; Fischer, M. (2025). Post-growth Futures Report. MAPS Projekt, Budapesti Corvinus Egyetem.
Hogyan tudnak a társadalmak túllépni a növekedésvezérelt modelleken, és fenntartható jövők felé haladni? Ez a kérdés áll a MAPS kutatási projekt középpontjában, amely a fenntarthatóság felé vezető lehetséges utakat vizsgálja egy ökológiai korlátokkal és társadalmi kihívásokkal szembesülő világban. A Budapesti Corvinus Egyetem MAPS kutatói feltárták a lehetséges növekedés utáni jövőket, és stratégiákat azonosítottak a nemkívánatos kimenetek elkerülésére.
A jelentés fő megállapításaira építve Dr. Köves Alexandra ökológiai közgazdász tartott előadást a 30. KÖVET Konferencián, amelyben 2055-ig előretekintve mutatta be a fenntartható és igazságos jövő lehetséges forgatókönyveit, hangsúlyozva a társadalmi képzelet, a részvétel és az együttműködés szerepét; az itt bemutatott szcenáriók közül választottuk ki azt a jövőképet, amellyel a backcasting módszer alkalmazásával dolgoztunk tovább. (Az előadás felvétele itt nézhető vissza)
Miért fontos a jövőkutatás?
A gazdasági és társadalmi rendszereket kollektív képzeteink formálják – azok a közösen osztott elképzelések, amelyek meghatározzák, mit tartunk lehetségesnek és kívánatosnak. Amikor ezek a képzetek a domináns paradigmák keretei közé szorulnak, a megoldások gyakran a meglévő problémákat termelik újra. A jövőkutatás lehetőséget kínál e kör megtörésére azáltal, hogy sokféle jövőt vizsgál, beleértve a pozitív és a negatív forgatókönyveket is. A negatív forgatókönyvek a kockázatokra figyelmeztetnek, míg a pozitívak teret nyitnak új lehetőségek előtt. Más forgatókönyvek pedig arra mutatnak rá, hogy a jó szándékú beavatkozások is vezethetnek nem szándékolt következményekhez, ha nem holisztikus szemlélettel valósulnak meg.
Integrált megközelítés
E kihívások kezelése érdekében a MAPS csapata egy integrált jövőkutatási módszert dolgozott ki, amely három eszközt ötvöz: a horizon scanninget (horizontvizsgálatot), a forgatókönyv-alkotást és az E-Delphi folyamatot. Ez a megközelítés válaszol a 21. század fenntarthatósággal, demokratikus részvétellel és tudásintegrációval kapcsolatos elvárásaira. Egyúttal elismeri, hogy a jövőtervezésnek sokféle nézőpontot kell bevonnia ahhoz, hogy kezelni tudja az összetett és hirtelen változásokat.
1. lépés: Horizontvizsgálat
A folyamat a horizontvizsgálattal kezdődött, amelynek célja a felmerülő kérdések és trendek szisztematikus azonosítása volt. A MAPS kutatói – nyolc ország intézményeit képviselve – áttekintették a fenntarthatóságról és a növekedés utáni jövőkről szóló meglévő tanulmányokat, majd egy online ötletgyűjtő gyakorlatot végeztek. A résztvevőket arra kérték, hogy jövőbeli kérdéseket javasoljanak társadalmi, technológiai, ökológiai, gazdasági, politikai, jogi, etikai és demográfiai dimenziók mentén (STEEPLED). A gyakorlat eredményeként 596 állítás született, amelyeket később 60 kulcselemre szűkítettek.
Ezeket az állításokat öt kategóriába sorolták:
-
Hype-ok (18%)
-
Trendek (19,7%)
-
Megatrendek (26,2%)
-
Wild cardok, azaz váratlan események (8,2%)
-
Gyenge jelek (27,9%)
2. lépés: Forgatókönyvek kidolgozása
Ezt követően a részt vevő MAPS kutatók közösen, részvételi forgatókönyv-alkotás keretében hoztak létre jövőképeket. A 60 állítás közül 16-ot választottak ki kulcsfontosságú hajtóerőként. Egy kétdimenziós módszer segítségével a résztvevők nyolc forgatókönyvet dolgoztak ki (lásd az alábbi ábrákat).
5. ábra a jelentésből: Negyedek a részvétel és az ökoszisztéma-használat mentén
6. ábra a jelentésből: Negyedek a részvétel és az ökoszisztéma-használat mentén
A nyolc forgatókönyvet később négyre szűkítették, amelyek a legjobban ragadják meg a növekedés utáni dinamikákat:
-
Autokratikus összeomlás – a rendszerszintű széthullás pesszimista forgatókönyve.
-
Demokratikus gondoskodás a természetről – egy kívánatos jövőkép, amely összhangban áll a fenntarthatósággal és az egyenlőséggel.
-
Ökokrácia – az ökológiai szempontok dominálnak, miközben a demokratikus értékek háttérbe szorulnak.
-
Elitista zöld buborék – a zöld politikák elsősorban az eliteknek kedveznek, miközben az egyenlőtlenségek fennmaradnak.
E forgatókönyvek egyszerre mutatják meg a lehetőségeket és a kockázatokat. Az Ökokrácia például arra világít rá, hogy a demokratikus részvétel nélküli ökológiai helyreállítás alááshatja a társadalmi értékeket.
3. lépés: Szakértői validálás
Végül egy E-Delphi folyamat keretében 52 szakértő – az akadémiai szférából, civil szervezetekből és az üzleti életből – értékelte a forgatókönyveket. A szakértők a kívánatosságot, a politikai megvalósíthatóságot és a lehetséges szakpolitikai beavatkozásokat vizsgálták. Egyértelműen csak a Demokratikus gondoskodás a természetről forgatókönyv bizonyult kívánatos növekedés utáni útnak. A többi forgatókönyv azt mutatja meg, hogy a részleges átalakulások – legyenek akár ökológiaiak társadalmi dimenzió nélkül, akár fordítva – problémás jövőkhöz vezethetnek.
A szakértők öt kiemelt szakpolitikai megoldást is azonosítottak egy igazságosabb, fenntarthatóbb és demokratikusabb növekedés utáni jövő előmozdítására. Ezek közé tartoznak a részvételi kormányzás megerősítését, az ökológiai és társadalmi célok integrálását, valamint az erőforrások igazságos elosztását szolgáló intézkedések.
Mit jelent mindez a szakpolitikák számára?
Az eredmények hangsúlyozzák az integrált jövőkutatás jelentőségét a fenntarthatósági tervezésben. A döntéshozóknak nem szabad feltételezniük, hogy a meglévő paradigmákon belüli fokozatos változások elegendőek lesznek. Ehelyett különböző jövőkkel kell számolniuk, előre kell látniuk a kockázatokat, és olyan beavatkozásokat kell tervezniük, amelyek összehangolják az ökológiai, társadalmi és gazdasági dimenziókat.
A MAPS megközelítés megmutatja, hogy a jövőkutatás nem a jövő megjóslásáról szól, hanem a bizonytalanságra való felkészülésről és a közös erőfeszítések kívánatos irányba tereléséről. A horizontvizsgálat, a forgatókönyv-alkotás és a szakértői deliberáció kombinálásával ez a módszertan szilárd keretet kínál olyan szakpolitikák kialakításához, amelyek a társadalmakat igazságos és fenntartható növekedés utáni jövők felé terelhetik.
Ábrák és szöveg forrása, a teljes jelentés itt érhető el: MAPS Post-growth futures report | MAPS – Models, Assessment, and Policies for Sustainability
